Színbe, formába fogni az ábrázolhatatlant

Paulovics László kiállítása nyílt a György Albert Társaság és a Szakszervezetek Művelődési Háza rendezésében. A tárlat a festőművész legújabb alkotásait is tartalmazza, melyek május 29-ig megtekinthetők meg a művelődési ház előcsarnokában.

Fél év elteltével újra Szatmárnémetiben köszönthetjük Paulovics Lászlót, a szatmári születésű festőművészt, aki ezúttal legújabb alkotásait hozta el munkásságát kedvelőinek. A pénteki kiállítást Varga Attila parlamenti képviselő nyitotta meg, aki a festőről és munkáiról való szubjektív gondolatait osztotta meg a közönséggel.

„Először alkotásain keresztül kezdtem el ismerkedni Paulovics Lászlóval, de a későbbiekben őt magát is megismerhettem, és bepillantást nyertem a nagy tapasztalattal rendelkező művész és ember gondolataiba, aki miközben bejárta a világot, megmaradt szatmárinak, és bármikor visszajön ide, itthon érzi magát. Ami alkotásaiba elsőként megragadott, nem más mint a színek és a fények játéka. Színekben gazdag művet a mozgalmasság jellemzi, és mindemellett képeiben egyfajta drámaiság rejlik" - fejtette ki a politikus.

Varga Attila beszédét a nagykanizsai művészeti író Szakolczay Lajos előadása követte. A kritikus szerint, Paulovics a világ legkisebb dolgaira is érzékenyen reagál, ezért is grafikái hihetetlen érzékenységű jellemrajzok, a személyiség megannyi tulajdonságát tükrözik.

Paulovics művészetének érdekessége, hogy nem csupán a színek gazdagsága, hanem az időrétegek is felfedezhetőek alkotásai. A művész megpróbálja színbe és formába fogni az ábrázolhatatlant, és mindez szemmel láthatóan sikerül is neki.  A beszédeket követően András Gyula színművész egy Gellért Sándor  verssel köszöntötte a festőt.

Paulovics László tanulmányai bevégzése után 1962-64 között díszlettervezőként dolgozott a nagybányai Drámai Színháznál, majd 1964-től a Szatmári Állami Színház  (ma Északi Színház) díszlettervezője. 1987 óta Németországban él. A 60-as években a kelet-európai grafika kortárs eredményeit, formai megoldásait visszhangozva monumentalitásra, erős folthatásra törekedett. Rendkívül sokoldalú művész, díszlettervezői munkája mellett grafikákat és festményeket készít, és cikkeivel, illusztrációival erdélyi napilapok hasábjain szerepelt. Művein a figurák stilizáltak, kontúrjaik hangsúlyozottak. Gyakran a pop art formai eszközeivel él, mint amilyen a fotószerűség és a méretnövelés.

Alkotásait a világ különböző részein Hollandiában, Olaszországban, Spanyolországban, Brazíliában, Németországban és természetesen Magyarországon is láthatták.